Darvastó – Bauxitlencse E térség bauxit-előfordulásaira jellemző a lencsés, töbrös kifejlődés; ennek típusos példája a darvastói két lencse. A közelben számos kisebb- nagyobb lencsét találhatunk még; kiterjedésük átlagosan 20000 négyzetméter, mélységük 5 és 30 méter között váltakozik. (A közeli Deáki-pusztán még ma is tart a bauxit kitermelése.) A darvas-tói természetes feltárástól nem messze, Nagytárkánypuszta irányában van egy horgásztó. Azt az 1970-es évek végén felhagyott bauxitbánya lencséjének a rekultiválása során alakították ki. help Magát a címszereplő Darvas-tavat ma hiába keressük. A zsámbékos, mocsaras tó darvak költőhelye volt egészen a hatvanas évekig, amikor vize – a bauxitbányászat okozta karsztvízszint süllyedése miatt – kiszáradt. Napjainkban a tó helyét és környékét (így a közeli bauxitbányát) illetik e névvel. E téren egy örvendetes folyamat figyelhető meg: miként a Hévízi-tó vize is “rehabilitálódott”, úgy e tó területe is lassan, de visszaalakul vizes élőhellyé a bauxitbányászat mérséklődése miatt. (A Darvas-tó szomszédságában is akadt olyan bauxitlencse, amelyet mélyműveléssel és a karsztvíz kiemelésével fejtettek le, s 1977-ben zárták be a bányát.) help A hajdanvolt Darvas-tó környékét a felhagyott bauxitfeltárások különleges színei és képződményei, a változatos növényvilág, illetőleg a vidék egyéb látványosságai (a Sümegi vár, a Tapolcai Tavasbarlang, stb.) alkalmassá tennék látogatók fogadására. Ehhez azonban e védett, jobb sorsra érdemes természeti értékünket ismét pártfogásba kellene venni. A több évtizede kialakított tanösvényekre, lépcsőkre, korlátokra, pihenőhelyekre, ivóvizes csapokra igazán ráfér a felújítás, s az egyre jobban elvaduló telepített bakonyi növényzetet is jó volna visszaszorítani az őskarsztról. Követendő példáért sem kell túlságosan messze menni: a balaton-felvidéki bazaltos tanúhegyek egyikét, a félig elbányászott Hegyestű több szintes bányaudvarát tavaly “alakították át” szépen kiépített geológiai és bányászati bemutatóhellyé. help Természetvédelmi Terület: Ritka alkalom, hogy a természetben járó ember valóban beleláthat az idő egy, a mi, általunk megszokottól alapvetően eltérő működésébe, és közvetlenül szemlélheti az ún. geológiai időlépték alatt lezajlott folyamatok egymásra következő hatásait. Általában barlangok vagy természetes földtani feltárulások, vetődések alkalmával nyílik erre mód – vagy egy-egy felhagyott külszíni bánya esetében, ahogy jelen esetben is. help A Darvas-tói bauxitlencse a földtörténet középkorában, a triászban képződött dolomitkőzet tektonikus mélyedésébe ülepedett ki, valamikor a kréta időszakában. Egy-egy ilyen lencse általában néhány hektár nagyságú, és négy-hat méter vastagságú volt – ezeket termelték le a Bakony délnyugati szélén található, mintegy ötszáz méter hosszú és majd’ száz méter széles bányaterületen. A kitermelt bauxit üregében mindenki számára jól láthatóan tárultak fel az eredeti tektonikai elmozdulások nyomai, valamint a triász kori dolomit karsztüregei és víznyelői (ebben a rétegben az ősmaradványok lenyomatai is megtalálhatók). A fejtés szélén a bauxitlencsét egykor fedő, jóval fiatalabb eocén kori mészkő és agyagos összletek, valamint homokkő és még feljebb a pleisztocén lösz maradványai láthatók. help A terület további érdekességei: a táj látványa és a természet lenyűgöző életképessége. Ha valaki körbejárja a bánya egykori üregét, és később le is ereszkedik oda, mintha a Holdon (vagy inkább a vörös Marson) járna. A vörös százféle változatában színjátszó, és a földfelszín természetes formavilágától nagymértékben elütő világba érkezik. Borzongatóan idegen és izgalmas érzés. És ezt a halott világot a művelés felhagyása után azonnal elkezdte visszafoglalni az élő természet – folyamatosan erdősül be, pionír lágyszárúak, igénytelen nyár és fűzfajok próbálnak megélni ezen a kietlen, vörös tájon. A védett terület nagysága: 34 hektár.