A hegy lábánál egy öreg gémeskutat lelünk. Ennyi maradt a török időkben elnéptelenedett Al- és Felgamás falvakból. Innen már gyalog érdemes folytatni az utat, fel egészen a kápolnáig. Szent Donátnak, a szőlősgazdák védőszentjének tiszteletére 1758-ban felszentelt barokk kápolna belső berendezésével, a késő barokk faoltárral mint egy kis ékszer díszíti a hegyet. Vele szemben, a Jankovich család vincellérházából lett csárdában ételt-italt kaphat a betérő, s ráadásként a déli partról a legszebb panorámában gyönyörködhet. A túlsó partot Badacsonytól Tihanyig látjuk, s előtte a mindig más és más színét mutató tavat. Csak aki ezt látta, mondhatja el magáról, hogy lám, én láttam a Balatont. Évszakonként, napszakonként különböző arcát mutatja. Hol mélyzöld, hol mint a gyöngyház, olykor pedig olyan kék, hogy nem tudni, hol végződik a víz, és hol kezdődik az ég. Érthető hát, miért él annyi festő a tó környékén. Ezt a gyönyörűséget nem lehet elmesélni, legfeljebb talán megfesteni. A Kishegy másik nevezetessége a Parkerdő. Különösen ajánlott benne egy séta a városi embernek. A kánikulában is hűs levegő felüdít, a csend pedig elfeledteti a civilizáció vívmányait.