Keszthely a Balaton nyugati végén, a Keszthelyi-öböl partján, a Zala folyó torkolatától északra fekszik, délen sík, északra kissé dombos területen. A környéken található Zalai-dombság és Keszthelyi-hegység dombjai, hegyei ölelik körbe a várost.
Tulajdonosai változnak, 1430-tól 1739-ig a Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb családja, a Gersei Pető család birtokolja.

A város későbbi életében meghatározó szerepet játszó Festetics család 1739-ben megvásárolta akkor hatalmas összegnek számító 24 ezer forintért Pető János keszthelyi birtokait. 1772-ben Mária Terézia grófi rangra emelte Festetics Pált. A város életében az elkövetkező évtizedek maradandó nyomot hagytak. 1772-ben gimnázium nyílt a mezővárosban, mely később megkapja a ferencesek rendházát, 1808-ban átveszik a premontreiek és ez a tanító rend működteti az államosításig. 1797-ben Festetics György megalapítja Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét, a Georgikont. Ugyancsak ő rendezi meg a “Helikon ünnepségeket”, melynek célja a tudomány és a magyar nyelv ápolása volt.

Megjelent ezeken az ünnepségeken Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor és Pálóczi Horváth Ádám is. A város sokat köszönhet a közlekedés fejlődésének. Az első balatoni gőzhajó 1846-ban futott be Keszthelyre, majd a századfordulón szárnyvonal köti össze a Déli Vasúttal. A “százszoros éden”-nek nevezett Balaton már a múlt század közepén is vonzotta a turistákat, de a rendszeres idegenforgalom csak az 1860-as években indult meg. A századfordulón kiépült a keszthelyi Balaton-part, új gőzhajó-kikötő épült (1891), felépül a Hullám Étterem és a Balaton Szálló, majd megalapítják a Balaton Múzeumot (1898). Városi rangot 1954-ben kapott.

//]]>