Az északi part egyik legnagyobb települése a tó északkeleti végénél fekszik. A kiemelt üdülőövezetként számon tartott Balatonalmádiban számos egyháztörténeti emlék található.
Balatonalmádi három település, Balatonalmádi, Vörösberény és Káptalanfüred egyesítéséből alakult ki. Közülük a legrégibb és legnagyobb, Vörösberény valószínűleg az errefelé mindenütt látható vörös talajról kapta nevét.

Tekszt.

A hajdani kis település, a névadó Balatonalmádi először 1493-ban jelent meg oklevélen. Területe a veszprémi káptalan birtoka volt. Villák, nyaralók akkor épültek a lejtőkre, amikor a szőlő kipusztult. A település 1869-ig Szentkirályszabadjához tartozott, gyógy- és üdülőfaluként tartották számon. Almádi 1889-ben kapcsolódott be a rendszeres balatoni hajóforgalomba, 1909-ben megindult a vasúti közlekedés is. 1901-től lett hivatalos neve Balatonalmádi.
Különös lendületet adott a településnek a természetgyógyászati módszerek helyi népszerűsítése a századfordulón. 1961-ben kiemelt üdülőövezetté nyilvánították. Káptalanfüred, a harmadik településrész már mint nyaralóhely jött létre az 1930-as években. Balatonalmádi 1989-ben kapott városi rangot.

//]]>