A település a XX. század harmincas éveitől üdülőhely. Határában a Nagy-Berek több ezer hektárnyi kiterjedésű nádas, zsombékos, vadvízi területe ritka természeti látványosság, amely kisvasúton is megközelíthető.
Balatonfenyves elnevezésének története a XIX. század végi filoxérajárványig nyúlik vissza: gróf Széchenyi Imre ezen a területen is parcellákat jelöltetett ki a tönkrement zalai szőlősgazdák részére.

Tekszt.

A telepesek a szőlőn kívül facsemetéket, többek között jelentős számú erdei- és feketefenyőt is ültettek – a fenyő így megkülönböztető jelképévé vált a létrejött településnek, amelyet már 1912 óta így neveznek.
A fürdőélet a XIX-XX. század fordulójától kezdve élénkült fel ezen a partszakaszon is. Jó példával a megye alispánja, Kacskovics Lajos járt elöl, aki kúriaszerű villát építtetett a parthoz közel eső területen. Az ezt követő évtizedekben sorra parcellázták föl a birtokokat, épültek a kisebb-nagyobb nyaralók. Megnövekedett nemcsak az itt nyaralók, hanem az állandó lakosok száma is. 1932-ben megalakult a fürdőegyesület, melynek munkássága révén új utakat, fürdőhelyeket, partvédőműveket, pihenésre alkalmas területeket alakítottak ki. Egy évvel később üdülőhelyi rangot kapott a település.

//]]>