A Zala a Dél-Dunántúl legmagyarabb folyója. Szalafő mellett ered, és Fenékpuszta közelében torkollik a Balaton délnyugati medencéjébe.

Útja során a kis patakból kis folyót dagasztanak a mellékvizek a majd 140 kilométer alatt. Zalaegerszegen és a Kis-Balatonon is átfolyik még színesebbé téve ezzel arculatát. A csendesen szaladó folyóból kiadós esők után azonban félelmetesen áradó víz válik.

[dt_fancy_title title=”Felső szakasz” title_align=”left” title_size=”h5″ separator_style=”double”]

A Zala felsőbb szakaszának képe jelentősen eltér a torkolat környékitől, de már Zalaegerszeg alatt is kicsit más arcát mutatja a folyó. A kezdeti kis patak a befolyó ereknek és csermelyeknek köszönhetően helyenként szélesebb medret növeszt, melyben akár emberes medencék is megfoghatják a rohanó vizet, lelassítva, meg-megállítva. A felsőbb szakaszra jellemző a kavicsos-agyagos meder, a part vízinövénnyel sűrűn benőtt. A medencék mellett kis akadók, csurgók is megtörik a sodrást, hogy aztán alább újra kicsit megszelídülhessen a víz. Ugyanitt alámosott partok és kis mederesések is gazdagítják a haltartó helyek számát. A fenékpusztai hídnál már kiszélesedett, meglassult Zala. A Kis-Balatont a Balatonnal összekötő szakasz már teljességgel a két állóvíz halfaunáját tükrözi. A folyó gödreiben elsősorban harcsák telepszenek meg, de tavasszal majdnem minden halfaj felúszik ide.

Zalaegerszeget elhagyva medre kiszélesedik, egy kis folyócska tárul elénk. A kép szinte megegyezik a felsőbb szakaszéval, csak itt már minden nagyobb: a visszaforgók, a gyökeres, szakadt, vagy alámosott partok, vagy akár az öblök is. A folyó dél felé fordulva a kis szintesés miatt csatorna jellege mutat, majd ismét keletnek kanyarodva tovább lassul. Itt már a Kis-Balaton hatása érződik, melyen átkanyarogva ismét folyó képét mutatja a Zala. Lassan áramló széles, mély vize egy duzzasztó műnek köszönhetően oxigénben dúsul, így jut a Balatonba.

//]]>