You are here:
Tihanyi-félsziget

A Tihanyi-félsziget – ami valaha sziget volt, csak a vízszint csökkenésével kapcsolódott a parthoz – a Balaton, és nem túlzás, hogy Magyarország egyik legszebb vidéke. A lenyűgöző tájképi értéke mellett néhány négyzetkilométeren olyan geológiai, növény- és állattani, valamint történeti emlékeket őriz, ami párját ritkítja.

Természetföldrajza

A félsziget alapzatát a sárgás-fehér pannon homok- és agyagrétegek adják, ezek a meredek partokon villannak elő (Fehér-part, Szarkádi erdő). Erre a tengeri eredetű üledékre rakódott rá a tűzhányók kiszórt törmelékanyaga, amely bazalttufává cementálódott és a barna és a szürke számtalan árnyalatában található meg (Apáti-hegy). A harmadik összetevő, a hévforráskúpok kőzete ásványokból épül fel. A felső-pannon tenger képződményeiben egyre homokosabb a rétegsor, az előrenyomuló víz beterítette a mai középhegységek peremzónáit. A mintegy 40-50 m vastag rétegben találhatók meg a híres kecskekörmök. Tihanyban a klasszikus lelőhely a gödrösi agyagbánya volt. Ezeket ma már nem mossa partra a víz, mert a partot kikövezték. Csak a népi monda őrzi a vízbe veszett kecskenyáj történetét.

Sajnos az egykor híres tihanyi visszhang a beépítések miatt már a múlté. Hasonlóképp ritka szerencse, ha valaki még talál balatoni kecskekörmöt. Mindkét emléket már csak a balatoni regék őrzik. A félsziget egyetlen geológiai múzeum, ahol a valaha volt vulkánosság és a vulkáni utóműködés, valamint a pannonkori üledéknyomok lépten-nyomon megtalálhatók. Talán a legszebb a Tihany falutól nyugatra található gejzírmező, amit az időszakos gejzírek forró vize által kioldott forrásmészkő és a kicsapódott kovasav képez. A mintegy másfélszáz gejzírkúp közül a legnagyobb az Aranyház, ami nevét a rajta megtelepedett sárgazuzmó-telepekről kapta.

A félsziget keleti oldalán az Óvári-hegy vulkáni tufája történelmi emlék is. Benne az I. András által a XI. században ide telepített bazilita szerzetesek vájtak maguknak remetelakokat, ehhez hasonlót csak a Krím-félszigeten és a Góbi-sivatagban találni. A barátlakások falai a hegy kőzeteinek történetébe is bepillantást adnak. A környéken, különösen az Apáti-hegyen, és a Kis-erdő tetőn szélformálta bazalt-élőlények sokasága áll évmilliók óta. A félsziget északi részén található az elmocsarasodó, náddal fedett Külső-tó, környékén mocsárrét-társulásokkal.
Igazi madárparadicsom, a parti madarak és nádi énekesek mellett, a fokozottan védett nyári lúd fészkelőhelye.
Nyugati partjánál magasodik a Csúcs-hegy, amelyen még mindig megtalálni az egykor nagy területen termesztett levendula-ültetvények maradványait, és a levendulásba telepített mandulást.
A Külső-tótól délre, a Balaton felett huszonöt méter magasan, szélmarta mélyedésben található a Belső-tó. Nyílt vizére vízimadarak járnak táplálkozni.

Az eredetileg erdőssztyepp zónába tartozó félsziget dombos, lankás felszínét legtöbb helyen száraz lejtős sztyepprét és szilikát sziklagyep fedi, olyan mediterrán ritkaságokkal, mint az őszi csillagvirág, a vetővirág, a borzas szulák, és a hártyás galambbegy. Az erdővel fedett területek uralkodó társulása a molyhostölgyes-virágoskőrises-cserszömörcés erdő. A félsziget madárfaunája is igen gazdag, eddig 112 madárfaj fészkelését bizonyították – leghíresebb a mediterrán elterjedésű és jellegzetes hangú füleskuvik, de fészkel itt kabasólyom, gyöngybagoly, fekete harkály és a mind gyakoribb gyurgyalag is. A terület több mint ezer fajt számláló rovarfaunája is értékes, énekes kabócái pedig a legszebb mediterrán estéket varázsolják a Balatonra néző tájra.
Az említett barátlakásokon túl a terület kiemelkedő kultúrtörténeti értéke a bencés apátsági templom Tihanyban, amelyet 1055-ben alapított a ma is az altemplomban nyugvó I. András. A falu házai között több is védett, mert kialakításukban a népi építészet elemeit hordozzák.

Kialakulása

A Balaton semmilyen összefüggésben nincs az egykori pannon beltengerrel. A törések mentén lesüllyedt medence a pleisztocén végén alakult ki, mintegy 12-10 ezer évvel ezelőtt.
Amíg a bazaltláva a krátertől csupán néhány száz méterre jutott el, mert kihűlve gyorsan megmerevedett, addig a kirobbant vulkáni törmelék több kilométer távolságra is elszállítódott a szél szárnyán, és lerakódva bazalttufává tömörödött. Ilyen bazalttufa fedi be a Tihanyi-félszigeten is a pannon homokot, agyagot. A bazalttufa jól faragható, szilárd kőzet. Ebbe mélyítették a tihanyi műemlék templom 900 éves altemplomát. A tihanyi bazalttufarétegeket nemegyszer a szél is kipreparálta, a félszigetnek az Aszófő felé eső oldalán kalapszerű, hatalmas sziklafigurák alakultak ki a szél hatására.

A félsziget két, vízzel feltöltődött mélyedését, a Külső- és Belső-tavat is valószínűleg a szél vájó munkája alakította ki.
Eközben a Pannon-tengerből egy sekély vizű tó – a Pannon-tó – maradt vissza, amelynek part közeli régiójába esik a mai Tihany. Itt, ebben az elszigetelődött tóban különleges endemizmusok fejlődhettek ki. Ennek köszönhetően homokosagyagréteges összlet jött létre, ez az ún. Tihany-formáció, ami puhatestű faunamaradványai (Congeria – “kecskeköröm”) miatt különleges hírnévre tett szert.

A tihanyi vulkánok némelyike különösen érdekes abból a szempontból, hogy már a víz alatt, a tenger visszavonulása előtt is működött. A tihanyi vulkánok másik sajátossága az volt, hogy tufaszórásaikkal felszínre hozták a mélyben rejtőzködő üledékes kőzeteket, leggyakrabban a permi vörös homokkövet és a később keletkezett mészkőféleségeket. Ezekből áll például az Óvár, a Diósi-tető, az Apáti-hegy, a Csúcs-hegy, a Gurbicza-tető, a Levendulás, a Kiserdő-tető stb. A tufaszórások elmúltával a vulkáni utóműködés jeleként forró vizek és gőzök törtek gejzírként a felszínre.

A bennük oldott mész, illetve kova-anyagok hidrokvarcit és gejzirit formájában egymásra rakódva váltak ki. Ezek az úgynevezett kártyakövek a Csúcs-hegy és a Nyereg-hegy közötti gerinc szikláin figyelhetők meg. A gejzírkúpok mindegyikében üreg van, csúcsukon volt vagy van egy szűk bejárat. Lóczy Lajos 1913-ban még 110 gejzírkúpot talált, ma már alig több mint 50 van belőlük, de a Kerek- hegy, a Cser-hegy, a Szarkádi-dűlő, a Hosszú-hegy, a Gejzír-mező mindegyikén könnyedén rájuk akadhatunk. A legszebb és méltán európai hírű az Aranyház gejzírkúp. Nevét a forráskúpon megtelepedett zuzmótól kapta, amely a lemenő Nap fényében aranysárgán csillog. A hévforrások működése mintegy félmillió éve szűnhetett meg.

Megközelítése, részei

Tihany a Balaton északi partján, a 71-es út mellett található. A 71-es útról lekanyarodva az országút a Gödrös nevű földrajzi egység és szabad strand mellett visz el, és a kiépített part mellett számtalan horgászhely és pihenőpad található. A déli partról a települést a Szántód és Tihany között közlekedő kompon érhetjük el.
A félsziget legmagasabb része a Csúcs-hegy. A szárazföld felől bevezető út mellett jobbra fekszik a Külső-tó, amelyet nádas övez, és a természetvédelmi okokból nem látogatható. Más a használata a falu déli részén fekvő Belső-tónak, amely körül pihenőpark, futballpálya és játszótér található, és amely leghamarabb fagy be télen, és ezért kedvelt korcsolyapálya is. A közelben találhatók az egykori gejzír működésének maradványai. A lakott településen kívül szőlők, legelők, erdők és levendulaültetvények találhatók az amúgy itthon először (1952) itt Nemzeti Park kategóriába sorolt környéken.