You are here:
Pécselyi-medence

A Tihanyi-félszigettől északra fekvő védett terület három összefüggő részből, a Szőlősi-, a Pécselyi- és a Vászolyi-medencéből áll. Ezt a Déli-Bakony déli részéhez tartozó területet már mészkőhegységek övezik és szabdalják kisebb részekre, a Balaton-felvidék vulkáni hegyeinek már nyoma sincs.

Ennek megfelelően a táj hangulata is más: lankás lejtők, kisebb dombok, lapos dombtetők, széles völgyek békés látképe fogadja a látogatót. A terület túlnyomó részén kisüzemi mezőgazdálkodást folytatnak az itt élők, ezért nagy, összefüggő, érintetlen természetes területek nem jellemzőek a medencékre.

Vannak viszont kis, csendes szőlők (elsősorban persze a Szőlősi-medencében), kis forráslápok, karsztbokorerdők foltjai, száraz tölgyesek, kis bükkös foltok, és magassásos melegkedvelő rétek. A változatos táj védett növényritkaságai között több kosborfaj (vitéz, madárfészek stb.), nagy ezerjófű, leánykökörcsin, tavaszi hérics található. Az állatvilág legértékesebb része a rovarfauna, különösen a laikus számára is jól megfigyelhető nagyméretű futóbogarak és cincérek. Különösen értékes a csak itt élő Arias díszbogara. A medence történeti és kultúrértékei közül kiemelkedik Pécsely jellegzetes utcaképe, a falu mellett található Himfy-vár romjai, Balatonszőlős parasztházai, a Kisdörgicse határában lévő 12. századi templom maradványai, és Dörgicse templomromjai.

Felépítése: Délről kevésbé kiemelt peremhegyek választják el a Balatontól. A rögök geológiai felépítése változatos. Leggyakoribbak a középső- és felső-triász mészkőtípusok, márgák, de több helyen előfordul a dolomit felszínre bukkanása is. A Pécselyi-medencét észak felől egy viszonylag magasra kiemelkedő rögsorozat keretezi: Kis-Gella, Nagy-Gella (a terület legmagasabb pontja, 416 m), Róka-hegy, Hosszú-hegy, Derék-hegy, Hideg-hegy, ezek egyben fő vízválasztóként különítik el a szomszédos Déli-Bakonytól. Különleges domborzati formák is előfordulnak, például különböző szurdokok, kúpkarsztok, kősáncok. Gyakori, hogy agyag tömi el a vízmosások útját a lefelé vezető repedésekben. Ilyenkor időszakos vagy állandó vizű tavacskák jönnek létre, leggyakrabban Ágas-magas, Zimer-tető, Kisdörgicse, Nyelő, Dörgicse és Vászoly határában. Vízutánpótlásukat csak csapadék biztosítja, így aszályos években teljesen ki is száradhatnak.

Élővilága: Növényfajok tekintetében igen gazdag és változatos, természetes vegetációjából 67 faj (amely a fajok mintegy 10%-a) védett. Gyakoriak a száraz tölgyesek és karsztbokorerdők. Bennük nagy tömegben él a nagyezerjófű, a madárfészekkosbor és a bíboros kosbor. Előfordulnak sztyeprétek is, amelyek a legtöbb botanikai értéket rejtik: tavaszi hérics, leánykökörcsin, fekete kökörcsin. Vízfolyásokban gazdagabb helyeken forráslápmaradványok, kiszáradó láprétek maradtak fenn.
A Pécselyi-medencében gazdag cincér- és futóbogárfauna létezik, melyek közül több a hazai bogárvilág ritkaságának számít. Ezek közé tartozik az Arias díszbogara, mely a Balaton-felvidék egyik legértékesebb faja, hosszú ideig ez volt az egyetlen ismert élőhelye. Megtalálható a mandulacincér, mely hazánkban a Balaton-felvidék elhagyott mandula-ültetvényeiből ismert. A területen összesen 112 futóbogárfaj, köztük a védett aranyos bábrabló, a bőrfutrinka, illetve 100 cincérfajt, köztük a védett diófacincér, borókacincér, is megtalálható. A kétéltűek és hüllők közül többek között megemlíthető a pettyes gőte, a barna varangy és a zöld gyík.

Zádorvár: A Zádor-hegy (régen Szabad-hegy) 363 m-es kúpján áll a szabályos téglalap alaprajzú vár romja. Pécselyről a kék vár turistajelzésen, mintegy két kilométeres sétával érhetők el. Az impozáns romhoz nagyon vonzó turistaút vezet, háromnegyed óra alatt megtehető az út a csodaszép völgyön keresztül, a turistajelzést követve.

Dörgicsei templomromok:
Boldogasszony templomrom (Alsódörgicse): A középkori egyházi építészet szép emléke az itt található XIII. századi alsódörgicsei templomrom, mely az érett román stílus jegyeit mutatja. Tornya ikerablakos és a hajó teljes szélességében helyezkedik el. Szentélye egyenes záródású. A Gernye oldalában megmaradt ormfalával messzire látszóan magasodik a falu fölé. A rom mellől gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra és a Balatonra. A rom melletti területen tökéletes, rendben tartott pihenőhely van kiépítve, parkolóval, toalettel és vízzel.
Kisfalud templomrom (Kisdörgicse): Árpádkori, román stílusú falusi kőtemplom. A XIII. század elejéről származik, Szent Miklós tiszteletére felszentelve. Mérete 10×6 m. A felújítás során a téglacsík feletti rész lett újjáépítve. Déli homlokzatán 3 román kori lőrésablak lett kialakítva. Építészeti érdekessége a nyugati bejáratnál a 165 cm széles boltozati indítás. Az oltár fedőlapja is az eredeti helyére került.
Kisdörgicse mellett, a Kű-völgy végén csúcsíves nyílású, öreg kőhíd is látható.

Szent Péter templomrom (Felsődörgicse): Szent Péter tiszteletére felszentelve. A román kori XI. században épült felsődörgicsei templomrom a legrégebbi építésű templom a faluban. Az északi templomrész római kori épület alapfalaira épült, sok követ használtak fel belőle az építés során. A honfoglalás után megtelepedett Bogát-Radvány nemzetség építette. A XIII. században szükségessé vált a templom bővítése. Ezt egyedülálló módon, 3 fal hozzáépítésével oldották meg. A régi templom falába ajtót törtek, a régi ajtót befalazták. Romjaiban is egyike a Balaton-környék legfontosabb középkori emlékeinek, szépen restaurálva.