Sümeg-Keszthely Keresztezzük a Sümeg–Tapolca vasútvonalat, majd lassan elérjük a Sümegi bazaltbánya vasútállomást. Továbbindulva a földúton hamar megérkeztünk a Sarvaly vadászházakhoz vezető aszfaltút kezdetéhez, ahol az a Sümegről Sümegprága felé vezető útból kiágazik. Nagy irtások mellett haladunk el, és egy hosszabb szakasz után elérkezünk az erdőhöz. Onnan egyenesen vezet tovább az utunk. Egy darabon jelzések nélkül haladunk a kanyargó aszfaltcsíkon, majd egy Y alakú elágazás után, ahol az aszfaltút véget is ér, a baloldali murvás földúton megyünk tovább. A nyiladék felé való letérést jelzés nem, de a hivatalos kéktúraatlasz jelöli. Sarvaly forrás< Ha elfáradtunk, kellemes pihenőhelyet találunk a Sarvaly-forrásnál, a Sarvaly erdészház közelében. A forrás fölé az Sarvaly forrás1930-as években Makay Antal veszprémi püspök homokkőből neoromán stílusú forrásházikót faragtatott. Később a térség bányászati tevékenysége és az utóbbi évek szárazabb időjárása miatt a forrás vízhozama sajnos jelentősen megcsappant. A forrás a bazaltból tör fel és biztosítja a vadászház és az erdészház vízellátását. A kiépített tavi medence azonban napjainkra már kiszáradt. A Sarvaly-forrás környékén szívesen pihennek meg a Várvölgy felől érkező zarándokok, akik a sümegi ferences Máriakegytemplomba tartanak. A forrás közelében egy 1999-ben felújított kereszt is áll. A nyiladékon haladva elérjük a hármas elágazásból korábban jobb felé induló murvás utat, ezen kb. 300 métert teszünk meg délnyugati irányban. Ekkor az út jobb szélén álló fán kettős jelzést látunk: a kék kereszt jelzés előre mutat, a sima kék pedig visszafelé. Figyelem: a jobbra leágazó utat, melyen a kéktúra továbbvisz, nem itt találjuk meg, hanem nagyjából 50 méterrel visszafelé, egy keskeny, benőtt ösvény formájában! A jelzéseket ezen a szakaszon elég jól észre lehet venni, legyünk figyelmesek, mikor a nyiladékokban haladunk! A meredek emelkedő egy árokszerű vízmosásban folytatódik, ahol nehéz átjutni. Amikor elérkezünk a fennsíkra, az ösvény egy hosszabb szakaszon szinte teljesen eltűnik a növényzetben és nehezen követhető. Azonban kisegítenek minket a sűrűn elhelyezett jelzések. Egy kis erdei pihenőtől jelzéseink felfelé vezetnek, Tátika várához, amelynek felújítása szépen halad. Ajánlott, hogy pihenjünk meg a a közeli kilátópontnál, ahonnan gyönyörű kilátás is nyílik a környékre. Egészen a sztúpáig és Zalaszántóig elláthatunk innen. Ezután a kék rom (K) jelzést követve visszatérünk az elágazásig, innen a földút már a kék jelzést követi egészen a Hideg-kúti majorig. Tátika vára Tátika vára a tatárjárás után épült. Nevét első tulajdonosáról, a Tátika nemzetséghez tartozó Tádéról kapta. Tátika váraA várat a 413 méter magas csúcson találjuk. A falut is érintő országúton haladva a település szélétől nem messze érjük el a Hidegkutat, ahonnan indul a várhoz vezető ösvény. Az út folyamatosan emelkedik, nem könnyű terep, de megéri a fáradozás, hiszen a hegytetőről pazar kilátásban lehet részünk. Innen sajnos ismét eltűnnek jelzéseink. A buszmegállónál keresztezzük az aszfaltutat, és egy ösvényen megyünk tovább, az úttal párhuzamosan. Innen alig 200 méterre találjuk a Kovácsi-mezőt, ahol feltűnik az országúttól induló földút. Ezen gyalogolunk tovább, az erdő északkeleti szélén. Amint elérjük az erdő sarkát, az elágazásban balra fordulunk, és az erdő északi oldalán haladunk tovább. Átvágunk egy hajdani kőfejtő udvarán, majd rátérünk a sztúpához vezető földútra. A sztúpa igazi érdekesség, érdemes megtekinteni közelebbről. Innen kövessük a táblákat és haladjunk a lejtőn lefelé, Zalaszántó széléig, a buddhista imaházig. Itt ismét kivételes szépségű panoráma tárul elénk. Visszatérünk a hegytetőre, a kék jelzésen lesétálunk a faluba. Zalaszántót elhagyva kis dombhátra kapaszkodunk fel, innen jól látható Rezi vára a Meleg-hegy tetején. Ezután kis völgybe ereszkedik le az országút, és egy hídon keresztezzük a Nagy-Séd-patak teljesen kiszáradt, köves medrét, majd az út újra kapaszkodni kezd a hegyoldalban. Pár méterrel az előtt, hogy az országút felérne egy kis bukkanó tetejére, láthatjuk a letérési pontot, melynek jelzésit szerencsére felfestették kapuszerűen a kiágazó földút mindkét oldalán. Rátérünk arra a jól kijárt földútra, amely a Bakony-cser széles völgyének keleti oldalán fut végig enyhén, de folyamatosan emelkedve. Rövid ideig egy keskeny erdősor választja el az utat a mezőtől. Nagyjából a mező szélén vezető út felénél egy magasleshez érünk, erre felkapaszkodva akár hosszabban is megpihenhetünk itt. Gyönyörű kilátás nyílik innen a sztúpa dombjára, és nyugat felé a mezőn túl elterülő dombokra. Nem messze innen felfelé kapaszkodva hamarosan megérkezünk Rezibe. Zalaszántó látnivalói Zalaszántói sztupa Zalaszántói sztupa A zalaszántói sztúpa Európa legnagyobb, Kelet-Európa első buddhista szentélye (sztúpája). A szentély a Zalaszántó mellett található Kovácsi-hegyen, egy erdei tisztás közepén épült fel 1992-ben. Kotsy vízimalom A Kotsy vízimalom a korai leírások szerint már a török idők alatt is fekvőköves vízidaráló malomként működött. A vízimalom látványossága a kerékházban található a 390 cm átmérőjű felülcsapott vízikerék, amely ma is működés közben látható, vízmeghajtással. A falu kocsmájában vagy mellette a vegyesboltban pecsételhetünk. Továbbindulva átvágunk a falun és elérjük a lassan beépülő új részt. Megtaláljuk a leágazást: egy út menti keresztnél kell letérnünk jobbra, egy láthatóan frissen aszfaltozott keskeny kis útra. A kék jelzések erre sincsenek sűrűn felfestve, de a térkép alapján kitűnően lehet navigálni. Az aszfaltutat követően földúton ballagunk tovább. Az Almás-domb szőlőskertjei között vágunk át, ahol mindkét oldalon gondozott szőlők és kiskertek szegélyezik utunkat. A jól járható útról a hosszú idő után feltűnő kék jelzések jobbra lefelé, egy ösvényre hívnak bennünket. Rezi vár Rezi várRezi nevezetessége a várrom. A Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A várat a falu felett magasodó Meleg-hegy északi részén lévő dolomitsziklára építették. Mára csak a lakótoronyból és a várfalból maradt valami hírmondónak. Megtalálhatjuk a vizesárok maradványait is. A várat az utóbbi években bővítették. Az erdőbe érkezve jól kijárt ösvényen ereszkedni kezdünk. Balról egy vízmosás kis horhosa társul mellénk, ösvényünk kanyarogva vezet a jobb oldalán. Az erdőből kiérve ismét kiskertek és szőlők között találjuk magunkat és az ösvény beletorkollik egy földútba. Később – bár kék jelzést nem látunk – balra, lefelé indulunk el a földúton, ahonnét néhány perc alatt elérjük a főutat és vele együtt a Gyöngyösi csárdát. Az egyik kéktúrás bélyegző a csárda mellett, egészen közel a főút széléhez egy villanyoszlopon található a szokásos kis dobozkájában, a másikat a csárdában kell kérni. A csárda után az út kitérőt tesz: vagy egy kilométernyit gyalogolunk a Hévízre futó országút szélén észak felé, aztán éles szögben visszafordulunk balra egy földútra egy útszéli kőkeresztnél. Újabb kilométeres túra következik visszafelé, ahonnét szép kilátás nyílik az Almás-dombra és a Gyöngyösi csárda felé. Felfelé haladva rövid időn belül kertek és pincék közt megérkezünk Hévíz Árpád-kori templomához és sírkertjéhez. A keskeny aszfaltúton vendéglők és borospincék között vezet utunk. A Zrínyi utcában haladva elérjük Hévíz új, tornyokkal teli katolikus templomát, majd lefelé, a Széchenyi utcán haladva megérkezünk a Festetics térre. A buszmegálló információs pultjánál pecsételhetünk. Megkerüljük a tavat, majd a Tófürdő parkolójától kitűnő kerékpárút indul a korábbi ösvény nyomvonalán Keszthelyre. Mozaikkővel kirakott út, amely később aszfaltra vált, precíz távolságjelző táblákkal. Innen alig egy óra alatt Keszthely belvárosába érünk. Elhaladunk a Festetics kastély mellett. A jelzések a templom és a Vajda János Gimnázium előtt megváltoztak. A korábbi útvonalra a város határában bevásárlóközpontokat építettek, így a Kéktúra levezet a vasútállomás felé, a Balaton irányába. Jó idő esetén kihagyhatatlan egy kis fürdőzés a tóban. Innen végig a vasút bal oldalán haladunk egészen az alsógyenesi vasútállomásig. Itt balra fordulunk és kiérünk Keszthely-Gyenesdiás határához, a körforgalomhoz (gyorsétkezde). Hévíz: Hévíz, mint fürdőhely története a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-tó gyógyító hatása már valószínűleg a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történik, amikor a települést “locus vulgarites Hewyz dictus”-ként említik.