You are here:
Tihany - Bencés Apátság

A Tihanyi Apátságot a Tihanyi-félsziget hegyláncának kelet felé meredeken leszakadó szélén alapította I. András király 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. A román stílusú altemplomban található sírja az egyetlen eredeti helyén lévő királysír.

  • GPS: 46.913943 17.889367

  • Megközelítés: … … …

Az új apátsági templom a barokk egyik legszebb alkotása. A középkori templomról és kolostorról a XVI-XVII. századi ábrázolások maradtak fenn, ezek mellett csak néhány kőfaragvány és a XI. századi altemplom őrzi az egykori épületegyüttes emlékét. Az 1055-ben épült, román stílusú altemplomot, a háromhajós csarnokkriptát a lőrésszerű kis ablakok által bebocsátott kevés fény világítja meg. Itt látogathatjuk meg I. András király (1046-1060) szarkofágját. A templomalapító sírját spirálisan rovátkolt, hosszú nyelű kereszttel díszített sírkő fedi. Ilyen kereszt csak királysíron fordul elő. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél. A latin nyelvű szövegben magyar szavakat, kifejezéseket is használtak, így ez a legrégebbi magyar írásos nyelvemlék. Az eredeti dokumentumot Pannonhalmán őrzik, de egy hű másolat itt is látható-olvasható. A templom kapuzatán lévő címer az építtető Lécs Ágoston apát emlékét hirdeti. Belépve barokk pompa fogad bennünket.

A freskókat és a berendezést kiváló művészek készítették. A berendezéseket készítő Stuhlhoff Sebestyén fafaragó negyedszázadig dolgozott itt. Az ő műve a hatalmas főoltár, a szószék a négy egyházatyával, az apát trónusa és az előkészítő asztal. Halála után 1779-ben az apátok között temették el a nagy tehetségű művészt, aki valószínűleg Tirolból került Tihanyba. A templom freskóit kiváló művészek készítették az 1889-es restauráláskor: Ébner Lajos a nagy egyházatyák csoportját festette meg, Székely Bertalan a négy evangélistát a lépcső feletti félkupolában, és Lotz Károly műve a Hit, a Remény és a Szeretet allegorikus képe. Az oltárkép 1882-ből származik, Novák Lajos műve, Szent Ányost ábrázolja. A sekrestye falképe barokk stílusú, 1786-ban készítette Ambrogio Dornetti.

1765-ben készült a templom orgonája, mely 1945-ben egy becsapódó gránáttól megsérült, ezért korszerűsítették, majd 1993-ban új orgonát építettek az akkor 230 éves orgonaszekrénybe. A törökdúlás idején Tihanyban is megszűnt a szerzetesi élet, a kolostorba katonákat költöztettek, és védelmi szempontok alapján alakították át az épületegyüttest. A török háborúk után a királyi kamara a felszabadított területeken álló birtokokat csak ún. fegyverváltság kifizetése után adta vissza egykori tulajdonosaiknak. A Magyarországi Bencés Rend ezt nem tudta kifizetni, így 1702-ben az ausztriai Altenburg Bencés Apátság tulajdonába került az itteni apátság. A Pannonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavásárolni Altenburgtól. Az 1720-as években kezdődött el az újjáépítés, melynek során elnyerte mai formáját az épületegyüttes. A templomot 1754-ben szentelték fel ideiglenesen, majd 20 év múlva véglegesen. 1786-ban II. József a bencés rendet is felosztotta.

A szerzeteseknek el kellett hagyniuk a kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott itt, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. Az 1880-as évekre az épületegyüttes nagyon rossz állapotba került, és felvetődött az is, hogy a templomot teljes egészében újjá kellene építeni. Czeigler Győző építész, a Műegyetem tanára 1889-1890 között megoldotta a templom és kolostor szerkezeti problémáit, és az épületegyüttest teljesen felújította. A II. világháború után, 1950-ben a szerzeteseknek ismét el kellett hagyniuk a rendházat, először szegényház, később múzeum költözött ide. Csak 1990-ben térhettek vissza a bencések Tihanyba, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapták vissza az államtól. 1992-ben elindult és 1996-ra be is fejeződött a templom belső restaurálása, majd megkezdődött a kolostor teljes felújítása.