Parasztgazda Háza Vakolatlan, bazaltból rakott csúcsfalas, nádfedésű, “lopott” tornácú lakóház, oromfalán vakolt, fehér keretelésű ablakokkal. 1797-1820 között még kétosztatú (szoba+konyha),törpe oszlopos, mellvédes tornácú épület volt. A tornác jelentős részének befalazásával egyedi megoldásként újabb helyiséget, oldalszobát alakítottak ki benne. Maradék tornácíve pedig csupán két törpe oszlopra támaszkodik. Konyhája szabadkéményes füstelvezetésű. 1865-1895 között kamrával, kocsiszínnel (fészer), istállóval, ólakkal bővítették.A ház és berendezése szerény gazdaságra utal, Tihany terméketlen földjén ez volt általános. A Halászcéh háza A Balaton környékének egyetlen megmaradt halászcéhháza a Disznósi Társaságé volt. Itt tartotta a céh összejöveteleit, itt őrizték a céh jelképeit képező tárgyakat (céhláda, céhpecsét, céhkorsó). Az épület a tihanyi helyi építkezés stílusának, a vakolatlan bazalt terméskő falazásnak múlt századi egyszerű, csúcsfalas képviselője, ablaka körül vakolt, fehérre meszelt kerettel. Hosszanti oldalán, azaz udvari homlokzatán pilléres tornáccal ellátott, kétosztatú, nádfedésű ház. Belső tere szobából és füstös konyhából áll. A lakótérhez fészer csatlakozik. 1934-ig jelen formájában használták. A füstelvezetés egykori megoldatlanságára, a füstös konyhára utal az egyes helyiségek tornácról nyíló külön bejárata.