You are here:
Tátika vára

A Balatont körülvevő dombok és hegyek ősidők óta természetes védelmet nyújtottak az itt élőknek. Ennek bizonyítékaival találkozhatunk, amennyiben a környék hegyein járunk. Több hegytetőn találkozhatunk a védelmet szolgáló építményekkel. Ilyen a Keszthelyi-hegység északi peremén található Tátika vára is.

Tátika vára
GPS: 46.906068 17.259576

Megközelítés: Zalaszántó-Bazsi országútról (tábla jelzi). Parkolás a hegy alján, onnan az ősbükkösön keresztül (korrekt turistajelzés van, nem lehet eltéveszteni). Az út jól járható, akár a bringát is fel lehet tolni a várromhoz.

Az erődítmények különböző korokból származnak, mára erősen eltérő állapotúak, vannak teljesen jó állapotban fennmaradtak és több romos is akad közöttük. Az utóbbi kategóriába tartozik a környék egyik legrégebbi építésű erődítménye a Tátika vár. A Keszthelyi-hegységben, a Bakony délnyugati tájegységében található a Tátika.
A várat a 413 méter magas csúcson találjuk. A falut is érintő országúton haladva a település szélétől nem messze érjük el a Hidegkutat, ahonnan indul a várhoz vezető ösvény. Az út folyamatosan emelkedik, nem könnyű terep, de megéri a fáradozás, hiszen a hegytetőről pazar kilátásban lehet részünk.

Már a felfelé vezető út is tartogat látnivalókat, hiszen utunk gyönyörű erdőn halad keresztül. Ezen a hegyen terül el a száz-százhetven éves ősbükkös erdőállomány, amely a 200-210 éves gyertyánnal, magas kőrissel, kocsányos tölggyel természetvédelmi területet alkot. Az alsó-tátikai sziklafalban a bazaltoszlopok között egy hasadékbarlang nyílik (Remete-barlang). Sokáig nem is látjuk célunkat, csak az utolsó métereken bukkan elő hirtelen a várrom. A vár oldalából megcsodálhatjuk a Zalaszántói-medencét, a Keszthelyi-hegység hegyeit, az alig tíz kilométerre fekvő Rezi vár romját és akár a Balatont is. A várból igen kevés maradt fen napjainkra. Néhány fal, beomlott pincék és a legtöbbet mutató északi fal tekinthető meg. Nevét első ismert birtokosa, a Tátika nemzetség után kapta.

Az északi fal keleti részén állt a vastag falú öregtorony. A vár egykoron szabálytalan alaprajzú belső toronnyal ellátott vár volt, mely épülése során megfelelt a kor követelményeinek. A várromnál végzett régészeti feltárások, illetve korabeli írásos emlékek alapján következtethetünk a vár történetére. A vár nevét a legrégebbi ismert tulajdonosáról, a Tátikákról kapta.

A zaklatott múltú várrom sorsa csak az utóbbi években fordult jobbra. A környékbeliek támogatásával megkezdődött a vár régészeti feltárása és helyreállítása. Hogy a helyreállítás milyen szintű lesz, még nem tisztázott, de a környék turisztikai szerepét tovább erősíthetné egy jobb állapotban lévő emlékmű.

A vár története: Történetéhez tartozik, hogy 1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű Alsó-Tátika várát, mivel annak tagjai erőszakkal feldúlták a veszprémi püspökség egyik közeli birtokát. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg, Zaland egyházfő azonban nem tartotta eléggé biztonságosnak, így a Várhegy csúcsán egy új kővárat emeltetett. Zaland püspök ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre a szemét 1262-ben. Kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye. A 14. század első éveiben megszállta a Kőszegi nemzetség,tőlük Károly Róbert szerezte vissza az 1321-es hadjáratában. Királyi kezelésben állt a következő évtizedekben. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari köréhez tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei legyilkolták a család vezető két tagját.

Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a – török veszély miatt ide menekített – környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.

A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit.
Sorsa 1713-ban pecsételődött meg, amikor Mercy császári tábornok egy hadgyakorlat alkalmával felgyújtatta. A Berg Károly felmérése alapján készített alaprajz szerint a vár keleti részén állt a kétméteres falvastagságú, kb. 9 x 11 méter méretű öregtorony, melyhez nyugat felől különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Pontos alaprajzi elrendezését azonban csak egy részletes feltárás során lehetne tisztázni. Az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei maradtak meg a legjobb állapotban.

A Tátika vár legendája: Szánthó Gáspár árván maradt lánya, Magda menyasszonya volt a szomszédos vár urának, Rezy Sándornak, aki – miután a török ellen csatába indult – hűtlen lett szerelméhez. Persze aztán bántotta is őt a lelkiismeret, így hazatérve felbontotta jegyességét mátkájával, és elvonult az erdőbe remetének.
Magda mostohája, Judit asszony – aki újra férjhez akart menni – cseh szolgájával szövetkezve elhatározta, megöli nevelt lányát, mert féltékeny lett Magda szépségére, neki pedig nem akadt kérője. Az volt a tervük, hogy karácsony esti imádkozásra hívják Magdát a hegy sziklás oldalán álló Rozália-kápolnához – ahol egykor a kislány nevelője, a remete Lázár élt, akit a gonosz Judit orvul legyilkolt -, hogy onnan a mélybe taszítsák.

Magda megölését az erdőlakó Rezy Sándor akadályozta meg, akinek tudomására jutott az özvegy célja. A másvilágra küldi az ördögi szövetségeseket, akiknek holttestét a farkasok hordják szét. A szerelmesek aztán mégsem lesznek egymáséi: Sándor Rómába zarándokol bűnbocsánatért, Magda pedig beáll a veszprémvölgyi apácák közé.