You are here:
Kereki vár

Somogy megye területén több kisebb-nagyobb erődítmény állott a középkor folyamán. Legtöbbjüknek mára már csak emléke maradt. Nagy részük a harcok során pusztult el vagy – miután szerepét betöltötte és feleslegessé vált – építkezésekhez hordták el a falakat alkotó köveket.

Kereki vár
GPS: 46.782575 17.902853

Megközelítés: … … …

A Balatonföldvártól déli irányban néhány kilométerre fekvő, mintegy félezer lelket számláló Kereki határában egy 283 méter magas dombon azonban máig megtalálhatók a Fejérkőnek vagy Katonavárnak is nevezett hajdani vár romjai. Építésének pontos időpontja nem ismeretes, valószínűleg az 1300-as évek elején emelték. Első írásos említése 1336-ból való, az oklevél szerint a királyi kézben lévő erődítmény várnagyát Czikónak hívták.

Zsigmond király 1396-ban Kerekit Marczali Miklósnak adományozta, aki a török elleni küzdelmekben jeleskedett. Az új birtokos azonban mégis az uralkodó ellen lázadt, mikor Nápolyi László trónkövetelő mellé állt. 1403-ban királypárti csapatok ostromolták és foglalták el a várat, melynek sérüléseit sokáig nem javították ki. Arra csak évek múltán került sor, mikor a pártütő kegyelemben részesült és birtokát visszakapta.
Mátyás király idején előbb rövid ideig az enyingi Török család birtokolta, majd 1474-ben Báthory István kapta meg. A várudvart körbefogó emeletes palotából és kiszolgáló épületekből álló kis várat ugyan szárazárok, kaputorony és a meredek domboldal is védelmezte, azonban már ez idő tájt sem képviselt jelentős védelmi erőt.

Mátyás halála után a koronát magának követelő Miksa német-római császár csapatai betörtek a Dunántúlra és Kerekit is megostromolták. A jelentős károsodást szenvedő erődítmény hosszú ideig romosan állt, majd 1530-ban Perneszi Ferenc vásárolta meg és felújíttatta.
Sorsa azonban rövidesen beteljesedett, mert 1540 körül a török már közvetlenül fenyegette a vidéket. Mivel úgy ítélték meg, hogy védekezésre alkalmatlan, a visszavonuló királyi csapatok felrobbantották, hogy a hódítók ne tudjanak helyőrséget állomásoztatni benne. A hadi krónikákban a továbbiakban már nem szerepelt.

A hódoltság után megmaradt falak anyagát a XIX. sőt még a XX. század első éveiben is felhasználták építkezésekhez. Végső romlását az 1960-as években végzett régészeti feltárás és állagmegóvás akadályozta meg. A vár megmentésére alakult civil kezdeményezés pedig a legutóbbi időkben lépéseket tesz a vár környezetének rendezésére, így például ma már a látogató több – könnyebb és nehezebb – útvonal közül választhat, hogy a parkolóból felkapaszkodjon a várdombra és a növényzettől megtisztogatott romterület megtekintésén túl gyönyörködhessen az eléje táruló panorámában is.