Mind a földtörténeti, mind a kultúrtörténeti múlt legbeszédesebb bizonyítéka a hegyesdi Vár-hegy, amely ma is éberen őrködik a település felett. Erről a hegyes, szabályos kúpformáról kapta a település is a nevét. A vulkáni kúp a Balaton- felvidék tanúhegyeihez tartozik, keletkezése mintegy 7 millió évvel ezelőttre tehető. A kiterjedt pannon beltenger ekkoriban még a szigetszerűen kiemelkedő Bakony lankáit mosta, és gazdag üledékkel borította a vidéket. Az 50-60 km mélységből elinduló magma hatalmas robbanások kíséretében tört egyre feljebb, mígnem a víz fölé emelkedő szigeteket hozott létre. Ezeket a kráterből feltörő láva vastag takaróként beborította, így alakultak ki a vulkáni eredetű kúpos formák. A kihűlő hegy bazaltpáncélja ellenállt a lepusztulásnak, így tanúskodik napjainkig az egykori felszínről a hegyesdi Vár- hegy testvéreivel, a Balaton- felvidék híres tanúhegyeivel. A vulkáni kúp születését is megélték a Dél- Bakonyig nyújtózkodó dolomit alapkőzetű dombok, helyi nevén “svájcerok”, amelyek a kúp alakú hegy ellentétei nemcsak alapkőzetben, hanem geomorfológiailag is alacsony magasságukkal, lankás, lágy vonalú felszínükkel. Kultúrtörténeti emlékek A település határában, főként a Szent Péter- hegy környékén, a földet megforgatva a táj történetéről mesélő tárgyak kerültek elő, melyek különböző korok embereinek életéről tanúskodnak. Élt itt valaha egy fazekas, aki a Kr. u. VI. században ókeresztény közösségek szertartásainak eszközeit készítette, és számos római, akiknek nyakláncait, pénzét, munkaeszközeit és fegyvereit rejti a föld, ahogyan az általuk épített két kőhidat is a falu határában. A Szent Péter- hegy alatti szántóból fordult ki egy, talán küzdelem során elveszített kelta kés és a napjainkig fényes, “bubás” pénzdarab, amit az Árpád- korban vesztettek el. Hegyesd számtalan történeti emléke egy fáradhatatlan helybéli kutató gondosan rendezett kamrájából indult megállíthatatlanul útjára az ország különböző múzeumaiba. Az egykori gyűjtemény emlékét őrzik tovább a gyerekek, akik Szabadics László mesélve tanító történeteire máig emlékeznek. A vár története A várat már 1282-ben említik a veszprémi káptalan iratai, építője az Atyusz nemzetség de sok egyéb gazdája is volt. Bírták a Széchenyiek, a Perényiek, a Peleskeiek, a Rozgonyiak, az Újlakiak és a Gyulaffyak is. A vár 1495-ben “kinizsi osvát de hegyesdwara” előnevet viselt a régi feljegyzések szerint. A török harcok idején jelentős szerepet töltött be a Balaton vidék védelmében, éppen ezért a stratégiai fontossága miatt sokszor gazdát is cserélt. Legutoljára 1651-ben a török Pajazit foglalja el. Ennek hatására a Csobánc tulajdonosa, Gyulaffy László (ki éppoly híres bajvívó volt, mint Várpalota hőse, Thury György, vagy a Szigligetet eredményesen védő Magyar Bálint) párbajra hívta ki az agát, hogy az Csobánc várát ne veszélyeztesse. Az aga páncélban vonult ki a küzdelemre, de Gyulaffy kopjája zászlóstul hatolt át ezen is. 1562-ben Gyulaffy, Magyar Bálint és Salm győri főkapitány egyesített hadai visszafoglalták és felrobbantották Hegyesdet, nehogy újra török kézbe kerüljön. Ezután a fegyverek fejlődésével nem tartották stratégiailag elég erősnek a várat ahhoz, hogy újjáépítsék, így lassan birtokba veszi a természet. Egy újonnan felszínre kerülő büszkeségből eredően a helyiek és az idelátogatók támogatják a várrom helyreállítását, a hely népszerűsítését. A település neve és története is szorosan kapcsolódik a mellette lévő azonos nevű hegyhez és a tetején hajdan volt várhoz. A török harcok idején kipusztult falut új birtokosai, az Esterházyak telepítik be németekkel, akik a XIX. századra teljesen elmagyarosodnak Az elpusztult falut és várat az Esterházy család telepítette be 1765-ben 16 családdal és birtokosa (egészen a felszabadulásig) ez a család maradt. Élővilág A Vár-hegy oldalában – az egykori erdőhöz hasonlóan – ma is cseres- kocsánytalan tölgyest találunk, gazdag aljnövényzettel. Ez az erdő talán ősszel a legszínesebb: az aranybarna lombú fák szegélyén piroslik a vadrózsa (Rosa canina) csipkebogyója és a húsos som termése (Cornus mas), amiből a helybeliek ízletes lekvárt főznek, az erdő alján pedig a tavasszal fehér bokrétában virágzó galagonya (Crataegus monogyna, Crataegus oxyacantha) termése vöröslik. A hegy csúcsa alatt szinte teljesen körbefut egy néhány méter magas, bazaltból és bazalttufából álló sziklafal, amelyen pionír sziklai vegetáció telepedett meg. A Vár-hegy nemcsak geomorfológiai arculatában és alapkőzetében tér el a vidékre jellemző lankás domboktól, hanem növényzetében is. A környező dolomit alapkőzetű dombokat borító erdőket hamar kiirtották a megtelepedő lakosok. Nagy részükön ma is alacsony füvű, száraz gyepek, juhlegelők találhatók. A hegyesdi táj élőhelyeit színesíti a Szent Péter- hegy lábánál fekvő Hegyesdi- Monostorapáti- víztározó mentén kialakult kiterjedt, több mint 36 hektárnyi nádas, amire a helybéliek mindig is vizenyős területként emlékeztek, s amelynek “savanyú füve tele van békarokkával”, azaz mocsári zsurlóval, ami “az állatokat, a teheneket megbetegíti”.