Az egyhajós, valószínűleg síkfödémes, egyenes szentélyzáródású román stílusú építmény maradványait a műemléki hivatal 1953-ban konzerváltatta s a templom falai a diadalívvel és a felette emelkedő oromfallal együtt majdnem eredeti nagyságban láthatók. Az impozáns, eredetileg is háromajtós, íves, keletelt szentélyű, előcsarnokkal, sekrestyével és ossariummal (csontházzal) épített egykori templom jelentős emléke az Árpád-kori magyar építészetnek. Ecsér középkori falu volt, melynek első említése egy 1082. évi – hamisított – oklevélből ismert. Papjáról 1333-ban, egyházáról 1353-ban keltezett oklevelek tettek először említést. A török a XVI. században felégette, s pusztulása után már nem népesítették be újból, s temploma is elpusztult. 1962-ben Sz. Czeglédi Ilona régész irányításával feltárták az egykori falut és templomromját, majd a következő évben az utóbbit, Koppány Tibor tervei alapján az Országos Műemléki Felügyelőség konzerváltatta. Újabb felújítására a millenniumi program keretében 1999-2000-ben került sor.