Balatonfűzfői templomrom. Máma falu a török időkben elpusztult, de a XIII. század végén Szent László tiszteletére emelt templom megmaradt düledéke az új katolikus plébániatemplom mögött látható. A faluban a megélhetést állattartás, szőlőművelés, halászat és a Fűz-patak hídján szedett vám adta.

Még 1702-ben is említik a vámhelyet. 1753-ban az egykori vám helyén csárdáról írnak. A templom első említése 1297-ben kelt oklevélből ismert. 1305-ben a falut villa Mama néven jegyzik. 1410-ben Szárberény egyházának filiája volt.
Az egykori templom keletre tájolt, négyzet alaprajzú, egyenes szentélyzáródású volt. A szentélyt a hajótól félköríves diadalív választotta el. A szentély falai csaknem eredeti magasságukban megmaradtak, csakúgy, mint a diadalív. Itt a korabeli díszítőfestés nyomait is felfedezhetjük. Déli oldalán volt a kapu, melynek már csak a küszöbje látszik. A szentély déli ablaka is megmaradt.

A templom a XVI – XVII. században többször is elpusztult. 1702-ben kijavították és északi oldalához sekrestyét építettek.
Hiányzó falait, hogy belőlük építőanyagot nyerjenek, 1932-ben az új templom építésekor bontották le. Feltárása és helyreállítása az Országos Műemléki Felügyelőség vezetésével 1963-64-ben történt. A templomrom szerepet játszik a Balaton-környék kulturális életében, nyaranta hangversenyeket, zenés előadásokat tartanak benne.